Richard Bach: Illúziók (részlet)
Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."
A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"
És a sodrodó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland."
De ők csak egyre azt kiáltozták: “Megváltó”, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.
A Messiás Kézikönyve
Emlékeztető a Fejlett Lélek számára
Távlat -
használd, vagy vesd el.
Ha a könyvben idáig értél, elfelejted, hogy ami
körülvesz,
nem a valóság.
Gondold meg ezt.
Ne feledd, honnan jöttél,
hová tartasz, és miért teremtetted
a zűrzavart, melynek közepében ülsz.
Szörnyűséges halál vár rád, ne feledd.
Sokat tanulhatsz, s élvezni is
jobban fogod, ha a tényeket
eszedben tartod.
Halálodat mégis komolysággal kezeld.
Ha nevetve mégy a vesztőhely felé,
fejletlenebb létformák nem értenek,
s bolondnak tartanak
még a végén.
Tanulni
annyi, mint felismerni,
amit régóta tudsz.
Cselekedni: bizonyságot tenni
arról, hogy tudod.
Tanítani: emlékeztetni másokat,
hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.
Valamennyien tanulók,
cselekvők, tanítók vagytok.
Kötelességed
minden életben egy van csupán:
Légy hü magadhoz.
Hűnek lenni bármi vagy
bárki máshoz: nemcsak
lehetetlen, hanem
ismertető jegye a hamis
messiásnak.
A
legegyszerűbb kérdések
a legfontosabbak.
Hol születtél? Hol van otthonod?
Mit teszel?
Gondolkodj el
e kérdéseken néha, és
figyeld, miként változik,
amit felelsz.
Azt
tanítod legjobban, amit
magadnak kell leginkább
megtanulnod.
Élj
Úgy, hogy soha
ne szégyelld, ha a világ
megtudja, mit teszel,
mit mondasz,
még akkor is, ha nem igaz,
amit a világ
megtudott.
Barátaid
jobban ismernek téged
találkozástok első percében, mint
ahogy
ismerőseid megismerhetnek
ezer év
alatt.
A
legkönnyebb
elkerülni a felelősséget,
ha kijelented: "Enyém
a felelősség."
Életutadon
A benned élő, tanuló lény vezet,
a játékos szellem,
aki
igazi önmagad.
Ne fordulj el
a lehetséges jövőktől,
mielőtt meg nem bizonyosodtál, hogy nincs
mit tanulnod belőlük.
Szabadságodban áll
meggondolnod magad. Választhatsz
másik jövőt, vagy
másik
múltat.
Olyan
gond nincs, amely ne hozna
kezében ajándékokat
neked.
A gondokat azért keresed,
mert szükséged van
ajándékaikra.
A kötelék,
mely igaz családod összefűzi,
nem a vér, hanem
az egymás élete iránti tisztelet
s a benne lelt öröm.
Ritka, hogy egy család
tagjai egyazon
fedél alatt
nevelkedjenek.
Bizonygasd
saját korlátaidat,
s bizony,
szert teszel
rájuk.
Képzelj el
egy világot, mely szép
és igaz és
tökéletes,
Aztán pedig lásd be ezt:
a Létező
ezt sokkal jobban
elképzelte már,
mint te
most.
A felhő nem tudja,
miért épp erre száll,
s miért épp
ily sebesen.
Érzi a késztetést:
most erre van az út. De az ég tudja
az okot és a célt
minden felhő mögött,
s tudni fogod te is, ha
elég magasra szállsz,
hogy túlláss
a láthatáron.
Nem kél
olyan vágy benned, melyhez
ne kelne erő is benned
valóra váltani.
Meglehet,
hogy azért meg kell
dolgoznod érte.
A világ
leckekönyv, amelyben
az összeadást gyakorolhatod.
Ez nem valóság,
de kifejezheted benne a valóságot is,
ha úgy kívánod.
Úgyszintén
szabad ostobaságot írnod belé,
vagy hazugságokat, de lapjait
ki is szakíthatod.
Az
eredendő bűn:
korlátozni a Létezőt.
Ne tedd.
Ha
gyakorolod az elképzelt létet,
megérted majd,
hogy a képzelt személy
sokszor valódibb, mint
az az ember, kinek
teste van, és
szíve dobog.
Lelki-
ismereted
méri önzésed
őszinteségét.
Hallgasd
figyelmesen.
Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került, hogy
magad vontad oda.
Az pedig,
hogy most mit kezdesz velük,
rajtad áll.
Az
igazságnak, melyet
kimondasz, múltja
s jövője sincs.
Létezik,
s nincs is több
dolga ennél.
Íme
próbája annak,
hogy földi küldetésed
Véget ért-e már:
Ha élsz:
még nem.
Azért,
hogy szabadon, boldogan élhess,
fel kell áldoznod
az unalmat.
Nem mindig könnyű
ez az áldozat.
Ne légy
szomorú, ha búcsúzni kell.
Búcsúra szükség van
az új
találkozáshoz.
S az új
találkozás, bár percek
vagy életek múlnak el közben,
barátok számára
bizonyosság.
Megmérheted
tudatlanságodat azon,
hogy mennyire hiszel
Igazságtalanságban és sorscsapásban.
Amit a hernyó
a világ végének tekint,
azt a mester
pillangónak nevezi.
Richard Bach: Jonathan, a Sirály (részletek)
...az unalom meg a félelem és a harag az oka annak, hogy a sirályok élete oly rövid.
Az dönti el, milyen lesz a következő világunk, hogy mit tanultunk meg a mostaniban. Ha mit sem tanultál, a következő világod pontosan olyan lesz, mint ez itt. Ugyanezekkel a korlátokkal és ólomsúlyokkal küzdesz majd.
A mennyország nem valamiféle hely, nem is valamilyen idő. A mennyország azt jelenti: tökéletes.
Abban a pillanatban kezdesz majd ismerkedni a mennyországgal, amikor eléred a tökéletes sebességet.
És ez nem azt jelenti, hogy ezer vagy millió kilométert teszel meg óránként, vagy hogy fénysebességgel repülsz. Minden szám határt jelent, a tökéletesnek pedig nincsenek határai. A tökéletes sebesség az, ha egyszerűen máris ott vagy, ahová igyekszel.
Azok, akik az utazást fontosabbnak tartják önmaguk tökéletesítésénél, lassúak és nem jutnak el sehová. Azok pedig, akik lemondanak az utazásról, hogy helyette tökéletesedni igyekezzenek, bárhová rögvest elérkeznek.
...A dolog fortélya az, hogy Jonathan ne tekintse magát többé bezártnak egy meghatározott testbe, melynek szárnyfesztávja harminc centi, és a teljesítménye berajzolható a térképbe. A fortély mindössze annyi: tudnia kell, hogy valódi természete szerint egy tökéletes, íratlan szám, egyidejűleg él térben és időben, mindenütt és mindenkor.
...Benne úgy nyilvánult meg a szeretet, hogy érezte: a felismert igazságból át kell adnia valamit másnak is, egy sirálynak, aki csak a lehetőségre vár, hogy ő is megismerhesse.
Valójában mindannyian a Nagy Sirály gondolatát testesítjük meg, a korlátlan szabadság eszméjét, és az, hogy pontosan, tisztán repülünk, egy lépés valódi énünk kifejezése felé. Mindazt, ami ebben korlátozna, le kell küzdenünk.
Egész testetek, egyik szárnyvégetektől a másikig, semmi más, mint gondolatok látható formája. Rázzátok le a gondolat láncait, és lehullanak a test láncai is...
Szabadságunkban áll oda menni, ahová akarunk, és olyannak lennünk, amilyenek vagyunk.
Szabadságodban áll, hogy önmagad légy, valóságos magad, itt és most; és semmi nem állhat az utadba.
A szabadság a sirály legsajátabb természete, hogy bármi állna is ennek a szabadságnak az útjában, azt félre kell tolni, legyen bár hagyomány, babona vagy akármilyen más korlát.
Az egyetlen igaz törvény az, amely a szabadsághoz vezet.
A titok abban rejlik, hogy a korlátainkat sorjában, türelmesen győzzük le... Amit összehoztál, az annyi, hogy túl gyorsan cseréltél tudatszintet.
Meg kell tanulnod az igazi sirályt látni, a jót mindvalahányban, és segíteni nekik, hogy ők is meglássák magukban. Ezt értem szereteten. Ennek a nyitját megtalálni, az az öröm.
Arra van szükséged, hogy tovább keresd önmagad, mindennap egy kicsit fedezz fel belőle, a valódi Fletcher sirályból, aki előtt nincsenek korlátok. Ő a te oktatód. Őt kell megértened, szerinte kell élned.
Ne higgy a szemednek. Amit azzal látsz, csupa korlát. Az értelmeddel nézz, ébredj rá, amit úgyis tudsz már, és meglátod, hogyan kell repülni.
